2013. szeptember 23., hétfő

Keltettem a többieket, és majdnem hogy mi voltunk az elsők. Már a gépen voltunk, és indultunk.Az időt alvással, gépezéssel, alvással, és megint csak gépezéssel töltöttük. Elég gyorsan elment az út, és megérkeztünk kis bérlakásunkhoz. London nagyon szép, tetszik a nyüzsi az utcákon. Máris lepakoltunk, és  végül Sooval mentünk egy szobába.Sajnos az 1D nem hirdette ki rögtön hogy ki nyert, mint ahogyan elterveztük, de egy napunk még volt izgulni, úgyhogy városnézésre indultunk. 





Szóval nem nyertünk de nem érdekelt minket, mert UTÁLJUK A ONE DIRECTIONT. 













(NAJÓÓ NEM DE NEM ÉRDEKEL EZ A BLOG)

2013. március 4., hétfő

A reptér

*Másnap*
-Nemáár! Holnap megyünk londonba nem izgultok??- kérdezte izgatottan Soo.
-Persze hogy izgulunk, csak reggel van és koncentrálnom kell a szendvicsemre.-Chris
-Ja és még dolgozni is kell menni.- mondtam.
Felöltöztünk és elindultunk Lucy-val, mert Chrisnek késöbbre kellett mennie. 
-Sziasztok! olyan izgatott vagyok...ma mondok fel :D- Lu
-Sziasztok, sok sikert.
Féltem, mert belegondoltam hogy munka után oda kell állnom a főnökömhöz, és azt kell neki mondanom hogy felmondok. Ugyanis elég jó kapcsolatot alakítottam ki mindenkivel, és így rosszabb eljönni, de csak a célra koncentráltam, miközben meséltem a fejemben lévő gondolatokat Lucynek.
-Szia Carol.
-Szia Luu.
A munka izzasztó volt mint általában. Aztán jött a neheze, és sétáltam az irodába.
-Catharine, mondanom kell valamit.
-óó, nem nekem kell.Tudom hogy milyen régóta szeretnél konyhafőnök lenni.És most itt a lehetőség.
Néztem rá kérdőn. 
-igen, bizony!-mosolygott rám.
-öhm...tényleg?!-ez az amire vártam, de mostmár sokkal jobb várt rám, úgyhogy úgy döntöttem hogy belekezdek.
-Hát tudod én elég mást szerettem volna mondani...
-Valóban, mit?
-Hát azt hogy......tudod elég sok időt voltam már itt....úgyhogy arra a döntésre jutottam, vagyis nem én, de a szüleimhez költözök.-mondtam neki zavartan, ami épp akkor jutott eszembe.
-Azt hittem hogy hálásabban kezeled a helyzetet, de mindegy.
-Biztos vagy benne?
-igen....
-jó. szia Carol hiányozni fogsz. 
-szia. nekem is.




    • Kimentem az irodából, és a többiektől is elbúcsúztam, aztán haza indultam. A buszmegállóban összetalálkoztam Luval.
      -na hogy ment?- Lucy
      Miközben elmeséltem, láttam hogy aggasztja valami.
      -és neked?
      -Ne is kérdezd...Igazából egész jól fogadták, de elég jó munka volt...-szólt Lucy kicsit elkeseredve.
      -Nem baj Lu hidd el ennél sokkal jobb vár rád!- bíztattam egy ölelés kíséretével, amire látszólag jobban érezte magát.
      *Haza értünk*
      Chris arcán kicsapódó örömre lehettünk figyelmesek, és ugrándozva felénk vette az irányt.Mesélni kezdtünk, amivel lelkizésbe fajult. Kb. 2 órát ültünk a konyhában, konyhapulton, és mindenki mondta ami épp a szívét nyomta.Beszélgetésünk során az is kiderült hogy Chris azért volt annyira boldog, mert beszólt neki a főnöke és végre elmondhatta a véleményét, és utána felmondott. Mindenki bambult, és látszódott hogy jár az agyuk, amit egy erőteljes hang szakított meg.

      -Te jó ég! Kilenc óra van!!-mondta, kissé üvöltve Chris 
      -Óó, igazad van, pakolnunk kell!!- Lu
      Szobánk felé vettük az irányt, és kétségbeesett mozdulatokkal kapkodtuk elő a ruhákat. Egy óra alatt majdnem mindenki végzett, és letelepedtünk a Tv elé, aztán eszembe jutott hogy kaja is kéne, és lementünk Sooval a boltba. Mindent dobtunk a kosárba, ami kezünk ügyébe keveredett.
      *majd felmentünk*
      -Na sziasztok! Menjetek ti is aludni mert holnap fél hatkor kelünk!
      -Ohh......-sóhajtott fel Lucy a korai idő miatt.
      Éjjel egy óráig nem tudtam aludni, mert izgatott voltam hogy le ne késsük a gépet meg stb.
      *Reggel, vagyis hajnalba*
      DrrrrrrrrDrrrrrrrrrrrDrrrrrrrrrr- szólalt meg a telefonom.
      -Kelés van!!!- üvöltöttem el magam, erre  mindenki csak egy ahj-al válaszolt.
      Én már talpon voltam, 10 perc alatt elkészültem, és hívtam a taxit.
      Jöttek a többiek, csak Lu-ra kellet egy kicsit várni.
      -Na indulás!- mondtam
      Megnéztem hogy lekapcsoltam-e mindent, és bezártam az ajtót.
      Nem volt könnyű betuszkolni a cuccokat, de sikerült.
      Gyorsan odaértünk, mert üresek voltak az utak.
      -TE JÓ ÉG le fogjuk késni a gépet!!- mondtam, vagyis üvöltöttem, ami másoknak is feltűnt.
      Láttam a sokkod az arcukon, mire sprinteltünk, amennyire csak tudtunk.
      -Basszus, rossz irány vissza!- mondta kétségbeesetten Lucy, miközben gyorsan vissza fordultunk. 

       Siettünk, és már a csekkoltak volna, mire a nőci ezzel fogadott:
      -Sajnálom, de az ön gépük már elment.-mondta, miközben az ablak felé mutatott- azt hiszem az az.
      -Ezt nem hiszem el!- ült le megterhelve So, közben a csomagokat is elengedte.
      Pár percig kínos csend telepedett, miután mindenki elmondta a magáét.
      -Na menjünk haza!- sóhajtott fel Lu. Már épp hogy kiértünk, és Chris szólt.
      -Hé ne szivassatok már! Hát vegyünk új jegyeket. Ez tök igaz gondoltam magamban. Csak az járt az eszemben hogy lekéstük a gépet, és erre valahogy nem is  gondoltam. A többiek arcán is meg könnyebülés látszódott.
      -Jóó! Nem igaz hogy ez először nem jutott eszünkbe!-mondta Lu.
      Bementünk és leültünk, ameddig Chris és So elment megvenni a jegyeket. Addig is megtisztelt minket két gyökér valami ősrégi gagyi csajozós dumával, és Lucy láthatóan rajtuk adta le a feszültséget, és úgy elküldte őket, hogy a végén már sajnáltam a fiúkat, és ők is kikerekedett szemmel tovább mentek. Talán én is pont így nézhettem Lu-ra, mikor megszólalt:
      -Most mi van?! Meg érdemelték, úgyis kis pöcsök voltak.- nevettük el magunkat, mire vissza jöttek, és közölték hogy este 7-kor megy a legközelebbi, és utána azt is hogy nem azzal megyünk, hanem        a holnap hajnali 5 órással. A reptéren töltöttük az éjszakát, mert gondoltuk felesleges lenne már vissza mennünk. Az éjszaka borzasztó volt. Utoljára egy osztálykiránduláson éreztem ilyet. Csak Chris és én maradtam fenn, és laptopoztunk.

    2013. február 2., szombat

    Mozi

    Néztünk egy romantikus filmet, aztán jött az 1D és azt nyilatkozták hogy eddig nagyon sok videó érkezett....
    -óó, tényleg Carol! Felraktad már a vidit?
    -azon ne aggódj, miután elmentetek az volt az első dolgom! :)
    -Jézusom! Akkor lehet hogy már látták a miénket!!- üvöltött Soo, utánna mi is csatlakoztunk.
    -Na jó.. nem kéne csinálni valamit?- mondtam miután mindenki lenyugodott, kinyomtam a Tv-t, és lefújjogtak.
    -de Carol, ezt mért kellet?-üvöltötték.
    -Ezt már 3-szor láttuk, és könyörgöm, szombat van. Nem ülhetünk itt egész nap.
    -Na jó, tegyük fel hogy igazad van, de akkor mit csináljunk?- hangzott a kérdés Lucy-től.
    -Nem tudom.. mondjuk menjünk el moziba vagy mekibe, vagy akármi, csak ne üljünk itthon.
    -A mozi jó ötlet!- Chris
    -Én benne vagyok.- Sophie
    -Najóó, de akkor öltözzünk!- Lucy
    -Jó öltözzetek én addíg megnézem a neten hogy milyen filmek vannak.-mondtam.
    -Hát mit ne mondjak, elég gagyi filmek mennek...Ilyen háborús hülyeségek, de talán a ted még jónak tűnik..Jó lesz csajok?
    Szaladtak felém félig felöltözve.
    -Szerintem jó, de ugye nem valami rajzfilm? -Soo
    -jaj ez jó ismerem, és nem mesefilm.- Chris
    -oké nézzük ezt.- Lucy
    -akkor ezt megbeszéltük.- mondtam. 
     Magamra kaptam valamit, és már indultunk is.
    Fél órával elöbb értünk oda, és addíg nézelődtünk egy picit. Csak Chris vett magának egy szürke táskát:
    -Már idő van!- szólt ránk Soo
    -Oks. menjünk.
    Már megvettük a kukoricát meg az italt, és beülni készültünk.
    -Hé hol van Sophie?- kérdeztem, és mindannyian hátra néztünk, mikor láttuk hogy Soo beszédbe elegyed egy helyes fiúval, és számot cserélnek. Nevetni kezdtünk, és feltünés mentesen tovább mentünk, mert már így is elég feltünően bámultuk őket.
    -Várjatok.jövök!-Soo
    -Na ki volt az a cuki fiú akivel beszéltél?- kérdeztük.
    -Hát nem tudom de leszólított, én meg magadtam a számom.
    Leültünk, és kezdődött a film........
    Jó volt, és indultunk hazafelé. 
    ~Otthon~ 
    Kajáltunk, és tévéztünk, aztán mentünk aludni...
    ~Reggel~
    Csörömpölésre keltem, és nem volt valami jó ébresztő...
    -Soo te mit csinálsz?
    -bocsi csak leejtettem a poharat..
    -Semmi gond, segítek.   
    Aztán Lucy és Chris is felkelt, és beszélgetni kezdtünk..
    - Emlékeztek mikor régen a suliban arról álmodoztunk hogy kiköltözünk Londonba......?
    - Oo tényleg! milyen rég volt..-Chris
    -De most már valóra kéne váltani ezt az álmot! Nem?- Soo
    -Hát igazad lehet.. -mondtam
    -Basszus, mire várunk még?! - Lucy
    -Igazad van! 
    Nekiálltunk lakásokat és kisebb házakat nézni a neten.
    -Nézzétek az milyen jó már!- mondtam, egy 3 szobás új építésű lakásra mutatva.
    -az tényleg jó, és közel van minden.-lucy
    -És viszonylag az ára is jó.- Soo
    -Oké, szerintem meg is van a házunk.Már csak munka kéne..-mondtam
    -De azt elég ott is nézni.-Chris
    -És mikor megyünk?- Lucy
    -Hát mondjuk jövőhét hétvége?-böktem ki- mert ezt a hetet még gondolom ti is le akarjátok dolgozni.
    -Ja. Ez a legjobb időpont, de szegény Sophie itthon fog ülni?-Chris
    -Hát muszály lesz.- Soo
    Megvettük a repjegyeket, ésmár nagyon izgatottak voltunk.
                      

    2013. január 31., csütörtök

    Összeköltözés

    Erre mindenki a szobákba szaladt és felöltöztünk, többek között én adtam nekik cuccokat, mert nem hoztak ruhafélét..
    Sophie ruhája: 


    Lucy ruhája:

    Christine ruhája:


    És az enyém: 


    Már az ajtóban álltunk, és már mentünk is. Csak az volt a baj, hogy nem terveztük meg előre hogy hova megyünk.Felvettük a Parlamentet, aztán a Margit-szigetet, utána a Hősök terét, aztán felültünk egy buszra            és csak videóztunk.Aztán eszembe jutott valami:
    -Hozzám költözhetnétek.-Mondtam kissé félve a választól, nem is tudom miért, talán félek az elutasítástól.
    -Ez szuper ötlet!- mondta Sophie, és a többiek is izgatottan bólogattak.
    -Hát igazából tényleg jó lenne....Csak elötte Jim-et kéne valahogy elintézni..- mondta Chris.
    -Attól ne félj!- mondta Lucy lelkesen.
    -Hát akkor azt hiszem ezt megbeszéltük, a többit meg otthon beszéljük át.
    Miután már alig bírtam menni, főleg a magassarkú miatt, hazafelé vettük az irányt.
    Otthon lepakoltunk. lepihentünk, aztán elmentek a lányok, hogy ide cuccolhassanak.
    #Csöngetnek#
    -Megyek!- üvöltöttem idegesen, mert azt hittem hogy az úja a csengőhöz ragadt. 
    - Szia Carol! bocsi csak kicsit tele van a kezem :SS- nyögte ki nehezen Lucy.
    -Hello Lucy! nem rád számítottam, ha érted mire gondolok :P 
    Tényleg nem rá számítottam elsőnek, mert általában mindenhonnan elkésik. Közben vettem ki a kezéből a a táskákat.
    -Melyik szobába akarsz lakni? kérdeztem.
    -Hát nekem mindegy....jó úgyis ahogy tegnap voltunk. Nem?
    -oh, dehogyis nem! Király, akkor gyere hozzám, de utánna majd még költözködhetünk...-mondtam, miközben megint csengettek.
    -Hello Sophie! Gyere csak- szóltam, és ő is jól megpakoltan érkezett.
    -Szia Carol! Mondd hogy nem én vagyok az utolsó!- mondta Soo. 
    - Ó dehogy! Te vagy a második. 
    - Akkor jóó.- mondta.
    Miután megbeszéltük Sophie-val is az elhelyezkedést, Crhistine csengetett, aki szintén nem okozott csalódást.
    -Ó te jó ég! Chris hogy bírtad elhozni ezeket?! Még a Taxiba se férne be!
    -Hát kis híján, de befért.- nevettük el magunkat.
    Aztán mindenkit körbevezettem, kicsit már úgy éreztem magam mint egy túristavezető. A pakolás eltartott egy ideig, de mikor vége lett megkönnyebbülten gubbasztottunk a kanapén Tv-t nézve.
                               
                         

    Bring Me To 1D

    -megütött? komolyan? és te szó nélkül tűröd?!!! -szóltam kissé felháborodva, ugyanis azt tudni kell rólam hogy elég feminista vagyok.
    -ha te nem lepsz akkor mi igen! Ugye csajok?!-szólt Lucy
    -hát persze!- harsantunk fel
    -oké, oké, elég lesz nem sokára kidobom..-szólt Christine
    -jó, de elötte nem fogja megúszni szárazon-  mondta Sophie.
    -Lányok! pont ezért nem akartam eddig elmondani nektek, mert tudtam hogy nagy felhajtást csináltok!- Chris
    -nagy felhajtást? megütött, és te nem akarsz 'nagy felhajtást'?- Lucy
    -na jó én megértelek Chris, és tudnod kell hogy ez a kiabálás nem neked szólt hanem annak a mocsok Jerrynek-szóltam szelídebb hangon, mert úgy ereztem, ha továb folytatjuk, akkor még össze is veszhetünk.
    -jó, gondoltam, csak most elég nehéz nekem- bökte ki Chris
    -de mi itt vagyunk neked- Sophie 
    - és ha bármi baj van az éjszaka közepén át megyek hozzad-mondta Lucy- pedig tudod hogy mindenhonnan elkések :))
    -látszodott Christinen hogy megnyugodott és tovább folytattuk a csevegést.












    Aztán áthívtam őket hogy nálam aludjanak , és épp hazafelé tartottunk. Gyorsan elment az idő, sokat beszélgettünk. Mikor hazaértünk benyomtam a Tv-t, és mi ment benne? Hát persze hogy a One Direction. Erre mindenki egyszerre felsikoltott, mint valami ovisok, de persze én is csatlakoztam.Ja és a csajok mondták hogy lesz Bring Me To 1D.... 
    -hé! csináljunk videót!- mondta lelkesen Sophie.
    -benne vagyok.-Lucy
    -Mért is ne?!- mondtam, de miről? :S
    -Hát elég sok mindenről lehet...Mondjuk mutassuk be Magyarországot, vagyis Budapestet mert azért..-Mondta Christine.
    -ez király ötlet! -harsant fel Sophie.
    -Mikor megyünk?- kérdeztem.
    -Hát holnap ráértek? -kérdeztük kórusban.
    -oh zsíír :))- mondam
    Mivel mindannyian imádjuk az 1D-t ezért alig vártam a holnapot hogy bejárjuk Bp-t.
    Este összedobtunk valamit, amiből nem sült ki túl jó....szó szerint, na mindegy, kajáltunk és lefeküdtünk.
    Sorsolással eldöntöttük ki-kivel alszik, én lucy-t húztam, chris meg sophie pedig átmentek a másik szobába.
    Lucy-vel 3ig tök jókat beszélgettünk, aztán asszem bealudtam, és onnantól nem emlékszem semmire...

    ~Reggel~
    Szokás szerint én keltem fel legelsőnek, és 5p múlva Sophie is csatlakozott és bekapcsoltuk a tv-t.
    -ott van Zayn!- kiáltott fel Sophie hirtelen, mire valaki berohant a szobába.
    -Mi a baj??- kérdezte Christine aggódó hangon.
    Aztán a tévére pillantott, és gyilkos szemeket vetett Sophie-ra, mint valami kisgyerek akitől a tesója elvette a játékát.
    -Jó bocsi..nem direkt volt..-Sophie
    Megbékélt, aztán Chris is izgatottan csatlakozott, de azt is tudni kell hogy ő Justin Bieber-ért is oda van, amit nem mindenki kultivál, különösen Lucy. Tudnék mesélni a vitákról amit Justin váltott ki belőlük.....Na mind1.
    Szokás szerint Lucy kelt fel legkésöbb, és együtt ettünk.
    -evés után-
    -Na öltözzünk!- mondtam.

    2013. január 25., péntek

    A találkozás

    Régen a suliban nagyon jóban voltunk, de a ballagásunk után kicsit megszakadt a kapcsolat...Sophie, Lucy, Christine, és én.. szóval találkozunk holnap az Oktogonon. Izgulok, mert már nagyon rég láttuk egymást, úgy kb. 2 hónapja. Az iskolában ruhatervezőnek végeztem, de most egy étteremben dolgozom. Nem tagadom elég uncsi, de gondolat menetemet a műszakváltás szakította meg. Mennem kell haza végre!                            Egyedül lakok egy két  szobás lakásban, tudom, most arra gondolsz "Minek nekem  2 szoba ha egyedül vagyok". A választ én sem tudom(így alakult). Lefekvéshez készülődtem, de elötte összedobtam valamit a konyhában, aztán szokás szerint fogat mostam.
    ~Másnap~
    A villamoson már szó szerint libabőrös voltam, mikor leszálltam megláttam egy  szőke hajú lányt..
    -Sophie!-kiáltottam.
    - Carol!- szólt egy szelíd hang.
    (ölelés+ölelés)
    -Hogy vagy? Mi történt veled?-támadtam le, miközben megérkezett Christine.
    -Hello Christine!- szóltunk kórusban.
    Nagyon megörültem nekik, már csak a jelenlétük jót tett.
    -Mi történt veletek?-hangzott a kérdés Chris szájából.
    -Én  jól vagyok. -szólt Sophie, és én is egyetértően bólogattam.
    Aztán mikor már kicsit belekezdtünk volna a beszélgetésbe, szokás szerint Lucy negyed óra késéssel megérkezett. 
    -Sziasztok lányok! Sajnálom hogy késtem csak tudjátok nem rég végeztem a munkával.-szabadkozott.
    -Nem is te lennél, ha ez nem történt volna meg,-Mondta kedélyes hangon Christine.
    Nagyon sokat beszélgettünk, a munkáról, a fiúkról, na és persze a régi iskolás időkről, a sok idiótaságról.
    -Összeköltözhetnénk.-Mondtam, és mindenki egyetértően bólogatott.
    -Nagyon jó ötlet!- mondta Sophie.
    -Nálam van hely. -szóltam.
    - Király lenne..Csak tudjátok nekem van lakótársam, meg minden, és tudjátok a lakótársam a fiúm. vagy nemtudom.-mondta Christine, de közben észrevehetően könnybe lábadt a szeme. 
    -Mi történt veletek Chris?- kérdeztük egyszerre, aggódó hangon.
    -Hát többször is megütött -közben egy könnycsepp csordult ki lassan szeméből- és én ezért már ott akartam hagyni csak...tudjátok szeretem, és nehéz...nagyon nehéz.